Nadine

Ez az osztálykirándulás lehet nem olyan rossz, mint gondoltam. Tegnap estig az erdőben bóklásztunk, ami azért nem volt olyan vészes, még Gaby folyamatos nyávogása sem tudta elvenni a kedvem. Mire visszaértünk a tűz már javában égett. A fiúk már mind a tűz körül ültek, és az állapotukból ítélve nem mindegyik volt józan. Kész szerencse, hogy az osztályfőnökünk a saját kis világában él, így nem vette észre a srácok szokatlanul vidám hangulatát. Mi is letelepedtünk, és az est további részében az osztályal együtt buliztunk a tűz körül. Itt nem a tipikus szombat esti hering party egy kis dobozban bulira gondolok. Szeretem az osztályom, igen jó kis társaság, mindig kitűnő hangulatot hozzunk össze, bárhol is legyünk.

Reggel egy éles hang rántott ki az álmaim birodalmából. Hirtelen azt se tudtam hol vagyok, a kezeimmel próbáltam megtalálni a hang forrását, és rövid úton hatástalanítani. Gyors hadakozás a paplannal, és máris megszüntettem a telefonom hangját. Gyorsan átlestem a másik ágyra, de az ötperces hangos szirénázás ellenére, barátnőm még mindig az igazak álmát aludta. Elmosolyodtam, elképzelni se tudom, hogy tud valaki ilyen mélyen aludni. Éreztem, amint az álmosság utolsó lehelete is eltűnik a szememből. Úgy gondoltam, hagyom még aludni barátnőmet, gyorsan összeszedtem néhány dolgot, a reggeli szükségleteim kielégítésére. Felkaptam a köntösöm, és elindultam a kőház felé. A korai időpont miatt nem kellett sorban állnom a mosdó használata előtt. Nem akartam én lenni az, aki az igényei miatt megszegi a szabályt, így a törölközőmmel együtt elindultam a patak felé. Kísérteties volt a táj. Sehol senki, a táborban egy hangot sem lehetett hallani. Az erdőt viszont már megtöltötték a zajok. Félelmetes volt, hogy pár lépés után már egy teljesen más világba léptem át. Mindenütt apró neszek, kis lábak lépteinek hangja, és mégsem láttam semmit. A pataknál letérdeltem a víz mellé, megmostam az arcom. Üdítően hatott a víz hideg érintése. Hirtelen lépéseket hallottam meg magam mögül. Gyorsan hátra fordultam biztos ami biztos alapon. Felegyenesedve vártam a látogatót. Amint megláttam körvonalait, egy nagy kő eset le a szívemről. Nem vártam meg, hogy oda érjen. Gyorsan összeszedtem a dolgaimat, majd megindultam visszafele. Vagyis csak akartam, mivel, amint megfordultam már ott állt előttem.

- Szia! Hát te? – kérdezte meglepődve.

- Szia! Kijöttem felfrissíteni magam. – válaszoltam miközben összeszedtem magam. A frászt hozta rám.

- Ilyenkor? Még kicsit reggel van a szépítkezéshez nem? – elég furcsán nézet rám. Mintha valami plázacica lennék, aki két órával hamarabb felkel, hogy úgy nézzen ki, mintha egy divatlapból lépne ki.

- Ezt én is kérdezhetném. Egyébként a lányoknak már nyolcra ott kell lenniük Mr. Sancheznél, és még a nagy tömeg előtt akartam elintézni a reggeli szükségleteimet. De neked mi a válaszod, a fiúknak még ráér felkeni.

- Az én okaim is hasonlóak, kivéve, hogy nekem nem kell olyan hamar ott lennem, nem szeretnék mindenki előtt fürdeni. – válaszolta a kisfiús mosolyát felvillantva.

- Miért hiszen a lányok nagy része mindent oda adna, csak egy pillantásért. – igencsak küzdenem kellett, hogy ne nevessem el magam.

- Ha-ha nagyon vicces vagy. A népszerűség nem adja egyből az egoizmust. Nem csípem annyira a sikítozó lányokat. – Itt elég kétkedve nézhettem, mert gyorsan pontosított. – Na jó, nyilván szeretem, mi lehetne ennél jobb, de azért néha kényelmetlen.

- Én megértelek.- mondtam komolyan, visszagondolva az előző iskolámban történtekre. – Most ő nézet rám furcsán, hát igen mostanában nem vagyok túl népszerű.

- Miért érzem úgy, hogy nem tudunk rólad mindent.

- Tekintve, hogy egy év óta vagyunk osztálytársak, mégis most beszélünk, gyakorlatilag elsőnek, igen sok dolog van, amit nem tudsz rólam.

- Jaj Nadine, tudod, hogy nem úgy értettem. – mondta fülig érő mosoly kíséretében. – Szerintem titkolsz valamit.

- Mindenki titkol valamit. – válaszoltam titokzatosan. – Most viszont mennem kell. Gaby-t még fel kell ébresztenem, ha nem szeretnék elkésni.

- Rendben. Legalább tényleg nem lesz közönségem.

Mind a ketten elindultunk egymással ellenkező irányba. Majd hirtelen eszembe jutott valami.

- Ha gondolod – szóltam vissza. Mire kíváncsi tekintettel megfordult. – segíthetsz.

- Mire gondolsz?

- Ha már úgyis ébren vagy, és reményeim szerint nem több órán át piszmogsz, átjöhetnél segíteni a reggeliben.

- Nem is tudom, mégis mit gondolnának rólam. Talán.

Majd ment tovább, mintha misem történt volna.

Magamban nevetve mentem vissza a házunkhoz. Bent az fogadott, amire számítottam. Gaby még javában húzta a lóbőrt. Már fél nyolc, de még mindig minden csendes. Tekintve, hogy tegnap, vagyis ma reggel három és négy fele kezdtünk csak elszállingózni. Elég jól sikerült a mi kis rögtönzött bulink. Mr. Sanchez is ott maradt velünk, kíváncsi leszek, milyen állapotban lesz.

A házban magamra kaptam egy farmert, és egy rövid ujjú pólót. A lábamra egy piros mintás magas szárú tornacipőt húztam. Persze, mindegyik ruhadarab egyéni tervezésű, hála anyukámnak. Létrehozott egy márkát, amit tini ruhák tesznek ki. Egyszerűbb, és kihívóbb darabok is megtalálhatók benne. Mivel mindenki ebben a korban keresi a saját stílusát, létre akart hozni egy olyan boltot, ahol mindenféle stílusú ruha megtalálható, így mindenki a stílusok keverésével kialakíthatja a saját egyéni öltözködését. Emiatt a sokszínűség miatt, hamarosan a tinik kedvence lett. Az összes ruhám ezt a márkát viseli, persze a legtöbbje nem került boltokba. Kicsit feltűnő lenne, ha olyan ruhákban járnék, amit a hétvégén Laura a boltban látott. De azért, vannak olyanok is, amiket árulnak. Most is egy ilyen pólót vettem fel, nem volt feltűnő darab.

A ruhák magamra aggatása után megfésülködtem, és elindultam megkeresni a tanárt. Nem akartam Gaby-t feleslegesen felkelteni. Ketten úgyse sok mindent tudnánk kezdeni, ha meg mindenki alszik úgyis később kezdünk.

Kiléptem a házból, és még láttam amint, a szomszéd ház ajtaja meglibben. Igen kíváncsi vagyok rá el fog-e jönni.

Megindultam a kőházak felé, már nyolc óra felé járt az idő, de még mindig minden kihalt volt. A ház ajtaja nyitva volt. Beljebb léptem, majd körbe néztem, merre lehet vajon osztályfőnököm. Megláttam egy fa ajtót jobb kéz felől. Óvatosan bekopogtam, de nem kaptam rá választ. Megpróbáltam benyitni, és meglepetésemre az ajtó engedte. Igazán naiv tanárunk van, vagy nagyon bízik bennünk. Beléptem óvatosan, csak a fejem dugtam be. A sötétben körbe néztem, vártam, hogy a szemem hozzászokjon a benti sötétséghez. A tanár még aludt, csak egy nagy kupac jelent meg az ágyon a szemeim előtt. Lassan, figyelve, hogy ne menjek neki semminek lopakodtam az ágyához. Szegény Mr. Sanchez még javában az álmok birodalmában járt. Óvatosan elkezdtem rázogatni, nem akartam megijeszteni, de nem sikerült a finom ébresztés, hirtelen összerezzent a rázogatásom miatt. Gyorsan hátrébb léptem, és megvártam, míg fel kell addig, hogy legalább a helyzetet feldolgozza.

- Mi az? Mi történt?

- Elnézést tanár úr, hogy felébresztem, de nemsokára nyolc óra, és tanár úr azt kérte, hogy nyolcra menjünk reggelit készíteni.

- Oh, igen persze. Köszönöm, hogy felkeltettél. Sajnálom, hogy elaludtam, de mire Lauráékat is elküldtem aludni már öt óra is elmúlt. Menjetek be a konyhába, ott mindent megtaláltok. Az épület mögött van egy kemence, ahol a kenyeret és a zsemléket meg lehet sütni. A recepteket, a konyha szekrényben megtaláljátok.

- Tanár úr, szerintem nem kell sietnie. Az egész osztály alszik még, csak én nem. – Ez gyakorlatilag nem teljesen igaz, de a lányok közül még csak én vagyok fent. – A tegnap este mindenkinek sokáig tartott.

- Köszönöm Nadine, hogy szóltál, de fél tizenegyre várnak minket.

- Én szívesen megsütöm a dolgokat, és az osztályt elég lesz csak egy óra múlva kelteni, ha pedig közben valaki felkel, majd beáll mellém segíteni. Tanár úrnak is elég kilencfelé felkelni, és felébreszteni azokat akik, még alszanak.

- Tényleg megtennéd?

- Persze.

- Köszönöm.

Majd visszafordult az oldalára, és egyből el is aludt. Megmosolyogtató látvány volt.

Elszánt tekintettel léptem be a konyhába, épp a kötényt vettem fel, amikor egy hangot halottam magam mögül.

- Ezek szerint ketten főzünk.

- Sam?

- Meghívtál, emlékszel?

- Úgy látszik csak ketten keltünk még fel, az ofő szerint mindent megtalálunk itt, a kinti kemencében süthetünk. Szóval segítesz?

- Csak ha nekem nem kell kötényt felvennem.

- Ha nem bánod, hogy lisztes leszel, nem kell. – mosolyogtam immár én is.

Sam megadóan nyúlt egy kötény felé, amit a derekára kötött, addig én megkerestem a recepteket a szekrényben. Csak kétféle volt, szerencsére egyik sem tűnt túl bonyolultnak. Leraktam őket az asztalra, majd felnéztem.

- Oké. Van kenyér receptünk és zsemle recept. Szerinted miből mennyit csináljunk?

- Hát harminchatan vagyunk. Általában fejenként két zsemlét szoktak adni, de ha valaki kenyeret szeretne enni, akkor ugyebár nem kell annyi zsemle.

- Hmm. Szerintem süssünk hetvennégy zsemlét, akkor a tanár úrral egybe vetve mindenki kap két zsemlét. Kenyérből elég lesz ha egyet sütünk. Nem hiszem, hogy olyan sokan szeretnének kenyeret enni.

- Hetvennégy elég soknak hangzik. Na mit csináljak.?

- Látod a lelkesedés legalább meg van. – mondtam nevetve.

Elővettem a szekrényből a lisztet, a tojást, a margarint és minden egyéb szükséges dolgot. Majd elszántan ránéztem Sam kétkedésekkel teli tekintetére.

- Te gyúrd össze a kenyér tésztáját, én meg megcsinálom a zsemléjét.

- Rendben. – Magához vette a receptet, és egyből el kezdte tanulmányozni.

A hátra lévő fél órában szótlanul gyúrtuk a tésztákat. Negyed óra múlva Sam közelebb jött hozzám és besegített a zsemle tészta meggyúrásában. Egyszerre mégsem lehet hetvennégy adag tésztáját előállítani. Nem sokkal fél kilenc után végeztünk. Mindketten kimerülten rogytunk le egy székre.

- Hát nem gondoltam volna, hogy a főzés, bocsánat a sütés ennyire fárasztó.

- Én szoktam sütni, de még sosem fáradtam el ennyire benne.

- Biztos Mr. Sanchez technikája, hogy jól viselkedjünk, és ne maradjunk fent sokáig.

- Hát akkor nem túl jó módszer. – majd ellentmondó tekintete után pontosítottam. – Úgy értem, nem pont minket kéne lefárasztani.

- Ebben igazad van, de inkább én minthogy olyan ételből egyek aminek valami köze van Lauráékhoz.

- Nocsak nem teljes a harmónia menőék körében. Azt hittem élvezitek egymás társaságát. – gúnyolódtam.

- Nagyon vicces hangulatban vagy ma reggel.

- Oh, én mindig ilyen elbűvölő személyiség vagyok, csak eddig nem ereszkedtél le hozzám, így nem ismerhetted meg szerény személyem. – mondtam tettettet egoizmussal.

- Most ki is az egoista.

Mindketten egy pár pillanatig haragosan meredtünk a másikra, majd mindkettőnkből egyszerre robbant ki a nevetés.

Még mindig nevetve, felnyaláboltam egy rakat tésztát, és elkezdtem kis gombócokat gyúrni belőlük.

- Nem gondolod, hogy egy kicsit kicsik azok a zsemlének induló valamik. – hallottam meg magam mögül Sam hangját.

- Ha olyan jól tudod, miért nem csinálod te őket. De aztán meglegyen az összes.

- Oké, nem szóltam.

A továbbiakban ezt a felállást folytattuk. Én gyúrtam őket, Sam pedig berakta a lapos tepsi féle valamikbe, amit majd beletudunk tolni a kemencébe.

Viszonylag gyorsan végeztünk.

- Na már készen is vagyunk, egész gyorsak vagyunk. Már csak meg kell sütni és kész is. – Sam szavainak hatására körbe néztem a konyhába, majd kénytelen voltam egy gyors kárfelmérést elvégezni. Elég ramaty állapotba hoztuk szegény konyhát.

- Utána még ki is kell takarítanunk. – emlékeztettem, majd az arcát meg látva sietve hozzátettem. – Neked is!

- Oké, oké.

Rob

A tegnapi buli meglepően jól sikerült. Ha a többi este is így fog sikerülni, egész jó kirándulásnak nézünk elébe. Nem tudom menyi lehet az idő, nehéz el dönteni csukott szemmel. Érzem magamon a nap melegét, ami arra utal, hogy már benne járunk a reggelben, viszont ezt megcáfolja a síri csend, ami a házban található. Lassan kinyitottam a szemem, és egy sóhaj kíséretében felültem. Kezemmel a kissé még nyúzott arcomat tartottam, míg szétnéztem. A ház híven tükrözte lakói nemi mivoltát. A bőröndök körül szétszórt ruhák, a kuka körül sörös dobozok, amiktől azért nem ártana lassan megszabadulni. Barátaim ágyára néztem. Adam még mindig húzta a lóbőrt, de Samnek nyoma sem volt. Fogalmam sincs, hogy hol lehet. Felálltam, és megpróbáltam rendbe szedni magamat. Felkaptam magamra néhány ruhát, és elindultam kideríteni a tábor állapotát. Az órám szerint a lányoknak már egy fél órája a reggelit kéne készíteniük, de nem bízok benne, hogy fel keltek időben. A szobából lassan kommandóztam ki, hogy még véletlenül se keltsem fel Lauráékat. Most arra van a legkevesebb ingerenciám, hogy még velük is foglalkozzam.

Az udvaron már egy kicsivel több jele volt az életnek. Az erdőből jöttek a hangok, így én is arra indultam el. A pataknál a lányok fele még a mosdásnál járt. A reggelinek érzéseim szerint búcsút is mondhatok. Én is a vízhez léptem.

- Hello csajok!

Egy pillanat alatt csend lett. Nem is tudtam, hogy ekkora hatással vagyok az emberekre. Vigyorogva léptem a vízhez, majd egy gyors arcmosás után már álltam is fel. Majd egy intés kíséretében távoztam. Még pár lépés után is hallottam a lányok hangját, amint elkezdtek rólam beszélni.

A táborba vissza érve megindultam a kőház irányába. Mr. Sanchez csak meg tudja mondani, a pontos helyzetet, és programot.

Hát, igen tévedni emberi dolog. Alighogy beléptem az ajtón, tisztába kerültem, hogy szeretet tanárunk még alszik. A házban teljes csönd fogadott. Elindultam a konyha felé, néhány morzsa reményében. Nem számítottam arra, ami fogadott. Lassan nyitottam be, és leesett állal néztem végig, ahogy a legjobb barátom kötényben talpig lisztesen dobálózik tésztadarabokkal egy lánnyal. Az ajtóban próbáltam fel dolgozni a látványt, de időbe telt. A páros nem vett észre, így kénytelen voltam én megszólalni.

- Khm. Sam?

A hangomra, mind a ketten abba hagyták a dobálást, és még mindig nevetve felém fordultak. Samnak még szélesebb lett a mosolya, míg a lánynak, akinek még mindig nem tudtam a nevét, rögtön lehervadt az arcáról.

- Szia Rob! Mizujs?

- Sam, pont te kérdezed, hogy mizujs?

- Igen, pont én, miért? – Nehéz volt komolyan venni, kötényben és lisztes arccal.

- Nem akarlak megbántani, de te vagy kötényben, és kaja-csatázol egy lánnyal.

- Annak a lánynak neve is van, mellesleg neki köszönheted a reggelidet. – Szólalt meg a titokzatos lány, kissé sértődött hangon.

- Mindegy, mit csinálsz itt? – Fordultam vissza Sam felé.

- Először is – most már ő sem mosolygott – Ő itt Nadine, aki egyébként az osztálytársad. – Nadine, nevének hallatára oda intett. – Másodszor, mindenki elaludt, kivéve őt. Egyébként meg segítek neki reggelit készíteni, vagyis már készen vagyunk.

- Te? – Most már nekem is nevethetnékem támadt.

- Lehet, hogy általában nem szoktam, de attól még nem kell beszólni, igenis élveztem. – Majd a szemeivel Nadine felé jelzett.

- Ah, persze. – Fordultam Nadine felé. – Bocsi az előbbiért, A nevem Rob és örülök, hogy találkoztunk.

A szavaim hatására vártam, de nem azt kaptam, amit vártam. Ahelyett, hogy elolvadt volna, dühös lett.

- Tudom mi a neved. Valószínűleg még nem tűnt fel, de osztálytársak vagyunk már egy éve. Egyébként is szerinted, honnan pottyantam ide a semmi kellős közepére!?

- Bocsi, csak eléggé sokkolt a barátom látványa.

- Aki egyébként még mindig itt van. – jelezte Sam.

- Sam köszi a segítséget! – Fordult Nadine Sam felé. – A kaja nemsokára készen van, menj nyugodtan, öltözz át. Majd én gyorsan rendet rakok, és felkeltem Mr. Sanchezt.

- Biztos?

- Persze, szólnál a lányoknak, hogy már csak teríteni kell. A többi srácnak meg az asztalokat kéne felállítani. Azt hiszem a kőház másik ajtaja, a kamrába vezet, ahol megtaláljátok az asztalokat.

- Rendben, köszi.

Sam még intett egyet, majd elindultunk kifelé.

- Már bocs, de elég bunkó voltál.

- Tényleg? Pedig tényleg nem rémlik az arca. Mindegy, inkább menjünk keltsük fel Adamat.

Sam fejcsóválva követtek ki az épületből, ahol már az osztály nagy része lábatlankodott. Meglepődve fordultak felénk, de nem szóltak semmit, csak néztek ránk álmosan. Gyorsan kiosztottuk a Nadine-től kapott utasításokat, és mentünk a dolgunkra mi is.

Súgó 1 hozzászólás

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.

1

2011.02.04. 20:24 Scary és folytattad ennek örülök:) várom a következő fejezetett:)